Már annyira unom...

ezt a sok sz@rkavarást (bocs, ennél szebben nem sikerült leírnom)

Egyszerűen nem értem, miért kell állandóan irigykedni, másikat szapulni, és önnön mellünket döngetni.
Kérem, akik egyáltalán elolvassák ezt a bejegyzést, és van blogjuk, gondolkodjanak rajta, annak idején miért is hozták létre?
Én személy szerint azért, hogy megmutassam másoknak is, hogy miket készítek. (Igen, kell a külső megerősítés, ilyen vagyok)
Olvastam sok blogot, nézegettem a munkákat, megtetszettek, én is ki akartam próbálni.
Aztán egyszer csak valahogy azt vettem észre, hogy állandó harcok vannak arról, ki másolt kiről, ki találta fel a spanyolviaszt.
NOS, NINCS ÚJ A NAP ALATT, már mindent megcsináltak valahol valakik, ezt el kell fogadni.
Amit én hozzátehetek, az a saját ízlésem, stílusom, ami megjelenik az anyagválasztásban, a formákban, díszítésekben.
Ha valaki egy az egyben pont olyat akar csinálni, ám legyen, engem nem zavar (esetleg linkeljen be, hogy nálam látta), de ettől nem dőlök a kardomban, nyilván lesznek még új ötleteim.
Ha valaki lát nálam, egy fazont egy ötletet, és azt a saját stílusában elkészíti, akkor maximum inspirációt szerzett nálam, aminek nagyon örülök. (és jól esik, ha belinkel, hogy nálam látta)

Amitől most kiakadtam, az az árképzési vita, pontosabban sokan félre értelmezik hogy az egyik oldalon megpróbálják felhívni a figyelmet a helyes árképzésre.
Ami nem arról szól, hogy mennyiért kell adni a terméket, hanem arra hívja a fel a figyelmet, hogy neked mennyibe került elkészíteni azt a terméket.
Legyünk őszinték az ott árusító személyek legtöbbje nem közgazdász vagy kereskedő.
Nyilván az ilyen végzettségűek maguktól is tudják, hogy hogy kell kiszámolni.

Bizony a beszerzési érték nagyon összetett, és sokan úgy gondolkodnak, hogy de hát otthon találtam azt a cérnát, turiban vettem az anyagot stb...
igen, de akkor is valamikor megvetted, akkor kimostad, kivasaltad, ez mind energiaköltség, kiszabtad, valószínűleg nem a gyerek papírvágó ollójával. Vettél hozzá ezt azt (merevítést, díszítést, közbélést, cipzárt, papírt a szabásmintának stb).
Nem utolsó pedig, hogy dolgoztál vele.
Ha ezeket nem kalkulálod bele az árba, egyszer csak azt veszed észre, hogy hiába dolgozol vele sokat, és sokan akarnak is tőled vásárolni, de egyre több pénzt emészt fel ez az egész - innentől már nem is annyira hobbi.
Vagy abbahagyod az egészet, vagy végiggondolod a fentieket és reálisan kiszámolod mennyiért éri meg NEKED ezt csinálni.
Különbségek az árban mindig lesznek, hiszen nem egyforma az alapanyag beszerzés, nyilván egy tapasztalatlan nem kérhet annyit a termékéért mint valaki, aki már évek óta ezzel foglalkozik, ismerik és elismerik a munkáját.
De ettől függetlenül nem kell lebecsülni a saját munkákat, és még ha kezdetben nem is merünk akkora hasznot rátenni, hogy megérje, a későbbieknek szépen lehet emelni (ezt nevezik bevezető árnak), de a bekerülési értéket azért kérjük el, különben legközelebb nem lesz miből megvenni a hozzávalókat.

Ennyit akartam mondani, megsérteni senkit nem akartam, de már nagyon fáraszt, hogy ahelyett, hogy egy közösség egymást segítené és támogatná csak sárt dobálni tud.

Itt és most leírom:
Azzal, hogy kiteszem a munkáim fényképét, esetleg leírását tudomásul veszem, hogy innentől bárki megláthatja és megcsinálja. (azért ha belinkel az jól esik)

közeledik a karácsony!

Ennek ürügyén Timi játékot hirdetett!
Készítsünk valamit a karácsony színeiben!
Karácsonyi adok-kapok, szerintem igazán jól hangzik, én már jelentkeztem, szerintem csúcs szuper ötlet!
Még szavazni is lehet, hogy titkosan, vagy ne titkosan.
Én személy szerint nem tudok dönteni, mert izgalmasabb ha titkos, viszont ha nem titkos, akkor pedig lehet egyeztetni, ki minek örülne igazán, így elfogadom a többség akaratát

Játszunk minél többen!

Táncoló rózsaszín kiscipők...

Ezekkel foglalatoskodtam az elmúlt napokban:Kolleganőm a napokban nagynéni lesz (vagy lehet, hogy már péntek óta az is :D), ezért készült az alábbi cipőcske:
Ez a kettő pedig vajon kiknek készült? :D
Törpillák kinőtték az előzőt :D és féltem, hogy feltöri a sarkukat, ezért készültek ezek :D


Méretbeli különbségek:

Egyébként pedig ma egész nap velük voltam, és olyan, de olyan jó volt!

megint eltelt egy év...

Timi pedig meglepett ez alkalomból ezzel a szépséggel: :-)
(szó szerint meglepett, egyszer csak hozta a postás, én meg néztem boci szemekkel, hogy mit kaptam?, és ezt találtam benne, egy kártya kíséretében :D)

Nagyon szépen köszönöm!

A kitűzött cél

Előtte, Bruercsi kedvéért csináltam pár képet, ahol jobban látszik a belseje az előző pénztárcának:
Ez pedig a kitűzött cél, amit szeretnék megvarrni, ha nem is ennyire sok zsebbel, de nálam ez a pénztárca:Már nagyon régóta használom ezt a fazont, és nehezen szakadok el tőle, ha az aprónak nem is kell ennyi zseb, de mindenképpen cipzárosnak kell lennie, és kell a kártyáknak is.
Szóval ehhez volt az első lépcső az előző pénztárca :-)

Cím nélkül

Nem hagy nyugodni a pénztárca dolog.
Ezért készült egy újabb darab.
Én az a típus vagyok, aki az apróval együtt gyömöszöli a papírpénzt is a tárcájába.
Ez még nem a végleges forma, de valami ilyesmit akartam. Bár addig nem nyugszom úgysem, amíg nem sikerül az a fazon, amit szeretek, de az egy bonyolultabb művelet, úgyhogy addig még lesz pár próbálkozás :D

Azt sikerült megoldani, hogy jól ki lehessen nyitni és ezáltal rendesen lehessen látni, hogy mi van benne, sőt beleférjen a kezem, de ennek ellenére lehetőleg ne boruljon ki belőle minden. Valamint a rengeteg vásárlói kártyának is legyen helye. Két zsebe van, amiben nem keverednek az aprók, mert a középső elválasztó lezárja teljesen.

Sapkák

Törpilláknak

Jön a hideg, és egyébként is az egész blogvilág köt :D szóval készült két sapka (amibe valószínűleg még nőniük kell, majd kiderül ha megyek hozzájuk)

Az első egy egyszerű téglalap, bojtokkal, sajnos ebből csak 2 gombolyagot rendeltem, és a pomponok már a másodikból készültek, így még egy nem jött ki belőle.

A második a túrabakancsból kimaradt pamut fonalból készült. Ami a különlegessége, hogy 5 tűvel kötöttem, most először. A Barkafonal kötősulijában van fantasztikus leírás, hogy hogy is kell csinálni, és miután úgy tizedik nekifutásra túljutottam az első soron, onnan már gyakorlatilag ment a dolog, a tetején van még mit csiszolni, ott már nagyon kínlódtam a sok tűvel, minél kevesebb szemmel kellett dolgozni.
Köszönöm a leírást, mert magamtól valószínűleg soha nem álltam volna neki 5 tűvel kötni, pedig tényleg nem olyan nagy ördöngösség (legalábbis pár sor után már nem :D)