Már annyira unom...

ezt a sok sz@rkavarást (bocs, ennél szebben nem sikerült leírnom)

Egyszerűen nem értem, miért kell állandóan irigykedni, másikat szapulni, és önnön mellünket döngetni.
Kérem, akik egyáltalán elolvassák ezt a bejegyzést, és van blogjuk, gondolkodjanak rajta, annak idején miért is hozták létre?
Én személy szerint azért, hogy megmutassam másoknak is, hogy miket készítek. (Igen, kell a külső megerősítés, ilyen vagyok)
Olvastam sok blogot, nézegettem a munkákat, megtetszettek, én is ki akartam próbálni.
Aztán egyszer csak valahogy azt vettem észre, hogy állandó harcok vannak arról, ki másolt kiről, ki találta fel a spanyolviaszt.
NOS, NINCS ÚJ A NAP ALATT, már mindent megcsináltak valahol valakik, ezt el kell fogadni.
Amit én hozzátehetek, az a saját ízlésem, stílusom, ami megjelenik az anyagválasztásban, a formákban, díszítésekben.
Ha valaki egy az egyben pont olyat akar csinálni, ám legyen, engem nem zavar (esetleg linkeljen be, hogy nálam látta), de ettől nem dőlök a kardomban, nyilván lesznek még új ötleteim.
Ha valaki lát nálam, egy fazont egy ötletet, és azt a saját stílusában elkészíti, akkor maximum inspirációt szerzett nálam, aminek nagyon örülök. (és jól esik, ha belinkel, hogy nálam látta)

Amitől most kiakadtam, az az árképzési vita, pontosabban sokan félre értelmezik hogy az egyik oldalon megpróbálják felhívni a figyelmet a helyes árképzésre.
Ami nem arról szól, hogy mennyiért kell adni a terméket, hanem arra hívja a fel a figyelmet, hogy neked mennyibe került elkészíteni azt a terméket.
Legyünk őszinték az ott árusító személyek legtöbbje nem közgazdász vagy kereskedő.
Nyilván az ilyen végzettségűek maguktól is tudják, hogy hogy kell kiszámolni.

Bizony a beszerzési érték nagyon összetett, és sokan úgy gondolkodnak, hogy de hát otthon találtam azt a cérnát, turiban vettem az anyagot stb...
igen, de akkor is valamikor megvetted, akkor kimostad, kivasaltad, ez mind energiaköltség, kiszabtad, valószínűleg nem a gyerek papírvágó ollójával. Vettél hozzá ezt azt (merevítést, díszítést, közbélést, cipzárt, papírt a szabásmintának stb).
Nem utolsó pedig, hogy dolgoztál vele.
Ha ezeket nem kalkulálod bele az árba, egyszer csak azt veszed észre, hogy hiába dolgozol vele sokat, és sokan akarnak is tőled vásárolni, de egyre több pénzt emészt fel ez az egész - innentől már nem is annyira hobbi.
Vagy abbahagyod az egészet, vagy végiggondolod a fentieket és reálisan kiszámolod mennyiért éri meg NEKED ezt csinálni.
Különbségek az árban mindig lesznek, hiszen nem egyforma az alapanyag beszerzés, nyilván egy tapasztalatlan nem kérhet annyit a termékéért mint valaki, aki már évek óta ezzel foglalkozik, ismerik és elismerik a munkáját.
De ettől függetlenül nem kell lebecsülni a saját munkákat, és még ha kezdetben nem is merünk akkora hasznot rátenni, hogy megérje, a későbbieknek szépen lehet emelni (ezt nevezik bevezető árnak), de a bekerülési értéket azért kérjük el, különben legközelebb nem lesz miből megvenni a hozzávalókat.

Ennyit akartam mondani, megsérteni senkit nem akartam, de már nagyon fáraszt, hogy ahelyett, hogy egy közösség egymást segítené és támogatná csak sárt dobálni tud.

Itt és most leírom:
Azzal, hogy kiteszem a munkáim fényképét, esetleg leírását tudomásul veszem, hogy innentől bárki megláthatja és megcsinálja. (azért ha belinkel az jól esik)