Sokáig dilemmáztam, hogy milyen mintát használjak. Mostanában kedveli a fekete-fehér összeállításokat, ezért ezt mindenképpen használni akartam, de tisztán fekete-fehér az túl sok lett volna szerintem.
Ezért döntöttem ez a minta mellett végül, mert - egyrészt nagyon látványos - másrészt pedig szerintem eléggé egyensúlyban vannak a színek így. (A mintára Csokifolt Marcsinál figyeltem fel, de amerikai blogokban is láttam)
Én kis naiv úgy gondoltam, hogy ez egy gyors minta, hiszen csak keretezem a négyzeteket és kész (azt hiszem 3 napig kereteztem, számoltam, pakolgattam :-D)
Meleg takarót akartam készíteni, ezért a hátuljának egy pihe-puha plédet választottam, ennek a szegélyét két napig bontogattam, közé pedig ikeás takarót tettem.
Utána férceltem, biztosítótűztem, majd nekiálltam tűzni... rájöttem, hogy ez így nem fog menni, olyan puklik voltak a fedőlapon, hogy csak na... tehát bontogattam megint...
Majd gyors SOS jelzés Editnek, aki extra gyorsan küldte nekem a ragasztóspray-t (örök hála), ami egy nagy találmány! Csak ajánlani tudom mindenkinek. Igaz, hogy a további viszontagságok miatt a végére már engedett a ragasztó (hiszen ez nem örökre rögzíti), de legalább nem csúszott a 3 réteg, így kezelhető maradt.
Újból nekiálltam tűzni, ekkor a gép makacskodott, már nem tudtam kitalálni mi baja lehet, soha nem szokta, most hurkolta a felső szálat, minden tizedik nekifutásra sikerült tűzni, majd kb 3 minta után szakadt a cérna, és akkor kezdtem előröl, így kínlódtam a fél takarón, miután már roppant ideges voltam, cérnát cseréltem (első körben egy szürkéskék cérnával kezdtem, hátul feketével, utána pedig egy semleges színűvel fejetem be (piszkosfehér vagy ilyesmi). Először úgy tűnt, hogy azzal jó lesz, de a takaró vége felé ezzel a cérnával is elkezdte hurkolni az felső szálat, így takaró egyharmadának a tűzésére ráment a tegnapi napom.
Azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szabástól a befejezésig eltelt kb bő 3 hét, mert néha napokig ráhagytam. Nem tudom miért nem akart sikerülni, talán túl jót akartam, talán én nem voltam elég türelmes, vagy csak a csillagok állása, mindegy, most már kész van :-)
És íme (a tűzés hagy némi kívánni valót maga után), de aminek nagyon-nagyon örültem, a hátlap sehol nem gyűrődött alá, ez már nagy haladás nálam!
Sok maradék anyagot felhasználtam hozzá, így ez a szeptemberi apró fecnim is :-)
6 megjegyzés:
Már látom is a szemem előtt egy nagyon boldog és büszke anyuka arcát :-)) Nagyon igazán jó lett a takaró, ráadásul nincs is abban a tűzésben semmi hiba sem!!
Ági
Nagyon tetszik. A minta is szép és a tűzés is. Nagyon jó hogy minden négyzetben van egy virág. Örülök hogy bevált a ragasztóspray. Én is szeretem.
köszi lányok, azt hiszem sikerült meglepetést okozni vele, mert bőszen titkoltam, hogy min ügyködöm :D
Hű, ezt nevezem! Nem kis munka egy ilyen!Nagyon szép lett. Én álmodni sem merek egy ilyen megtervezett, szabogatósról,az én idegrendszerem ezt nem bírja:)
Karácsonyra én is kb. ekkorát tervezek varrni...az idegeim nem tudom hogy fogják bírni. Mostanában törik a tűm.Hibás szériának gondolom, mert van , hogy még csak az alsó szálat húzom fel, és már pattan. Majd meglátjuk:)
Ó, és magamnak is szeretnék egyet...de én lehet lemaradok róla az idén. Is:):):):)
Jó nagy aprófecni! :-) Nagy munka volt, de csuda finom puha lehet... Nagyon ügyi vagy. Aki megvarr egy takarót az tudja csak igazán, hogy mi munka van benne
Roberta, igen, miközben csináltam azon gondolkoztam, hogy a mi a francot szeretek én ezen? :D Rabszolga munka a szabás, varrás, vasalás, görnyedni fölötte, fércelgetni, kínlódni a tűzéssel :D
De valahogy mégis jó csinálni :D
Megjegyzés küldése