Topánkák

Mancik már kezdenek lépegetni, felállni, de még főleg másznak.
A hideg miatt a nappali ki van bélelve takarókkal, plédekkel, ami nem kis mértékben nehezíti a dolgukat - sok a hepe-hupa, tapad a ruhájukhoz, mamuszukhoz, horgolt kis cipőhöz, az utóbbiak ráadásul ha takarómentes övezetet találnak akkor csúsznak is, így szegények állandóan spárgáznak, vagy vonszolják maguk után a tekeredő, csavarodó lábbelit.
Ezért gondoltam kellene nekik valami házicipőcske, amiben talán jobban boldogulnának.

Megláttam Ancsikánál ezt az édes kis fazont, és ő volt olyan kedves, és átküldte nekem a szabásmintát, ami kinyomtatva is tökéletes volt.
A talpát műbőrből csináltam, a talpa bélése flanel, a többi rész pamutvászon.
Először én is kézzel varrtam a talpát és a tetejét össze, de bevallom, se szép nem lett, sem tartósnak nem tűnt, így inkább kívülről végig cikk-cakkoltam.Köszönöm még egyszer!

Közben reggel elkezdtem egy másikat is, amit még régebben töltöttem le valahonnan, korábban több blogon is láttam, hogy megvarrták. Elkészült ez is, majd meglátjuk melyik fazon válik be, vagy hogy jó e egyáltalán a méret, utána csinálok nekik többet.
Ez a fazon annyira nem tetszik, és megvarrva sem túl szépen van, akármennyire is igyekeztem, valahogy fura a talprésze.
Ami miatt mégis megcsináltam, mert már olyan ügyesek a lányok, hogy mindent kikötnek, levesznek magukról, így olyan kellene ami a lábukon is marad :D
ennek a talpát bársonyból csináltam, a bélése flanel, a teteje pamut.
Nem lett valami szép, de úgyis prototípusnak szántam, holnap majd felpróbáljuk rájuk.


Már csak egy övet kellene kreálnom, de még nincs ötletem hozzá, mert Szonja olyan kis vékony, hogy leesnek róla a nadrágok. Nem tudom, hogy milyet csináljak, ami nem nyomja, nem zavarja, nem szorítja, de a nadrág rajta marad...